Makkai Sándor / Ördögszekér (részletek)

• Tegyél, amint illik, és ne gondolj messzire. Az öröm és boldogság soha sincs messze, mindig csak egész közel. Ott kell keresni, ahol vagy. A szívünkben alszik.

• A magány még gyorsabban érleli a lelket, mint a társaság.

• A szeretkezés égő pokol: éget, s még jobban kívánod, s ha belebújsz, nem tudsz betelni vele! Nincs nyugtod! Kell, kell és kell, mint az evés, a levegő.

• A szív hamar meggyullad, ha akire várt, eljött!

• A szeretet sok bűnt elfedez… mindent… hiszen mindent remél, mindent eltűr. Soha el nem fogy.

• A magunk lelkének nem vagyunk igaz bírái s ismerői, vagy csak igen nehezen. Kivált, ha a lélek nem együgyű s nagyra termett. Legnagyobb baj, ha nem ismerjük önlelkünk mértékeit, s másokéval akarjuk összemérni. Nagy baj. Minden lélek egyetlen csodája Istennek, s van lélek, kinek az, ami másra, közönségesre nézve a legnagyobb bűn, csak lépcső, hogy jobb útba vagy magasabbra térjen.

• Azt tartom, aki megért, az nem haragszik. Amit megértettem, azt nem nézem többet indulattal. Megértés után tenni kell, vagy segíteni, vagy javítani, vagy nevelni, vagy inteni legalább… s aki látja az okokat, az tudja a gyógyítás módját. Nem haragudni ez a fő. Soha nem hinni, hogy valami végképp megrontatott. Mindig a jót remélni. El nem csüggedni. Tűrni, várni, imádkozni, dolgozni. S még egy: nem hinni, hogy azért vagyunk a világban, hogy boldogok legyünk, kedvünk teljék, s jó dolgunk legyen…ez a kő, melyben a legtöbb láb botlik meg!  Hát miért vagyunk e világban? Ez a világ nagy iskola! Aki azt hinné, hogy itt van az értelme az életének, az igen boldogtalan lenne. Félreértené a vágyat, amely lelkét mindig messzi, messzi vonja! Ez a lélek hazavágyása a jobb világba! De aki itt akarja vágyát érni, megcsaltatik. Ez az égi sóvárgás, ha a földre hajtják, veszedelembe, bűnbe, romlásba visz. Míg ha jól érti a lélek ezt a messzi vágyást, Istenre, Krisztusra s igéjére irányítja azt, bármily helyzet s környüállás, még oly nyomorult is, mint a hazátlan bujdosóé, amilyen sokszor valék, elveszti keservét, s csak lecke lészen. Az égi vágy fonalán égi béke s értelem száll a szívbe… belül épül az élet palotája, s mi künn van, jó s rossz, azt építi magasra. E lelki palota tornyából rebben el valaha a leckét állott lélek az igazi hazába... és soha se késő, a legmélyebbről megérteni s irányítani a lelkünk igaz vágyát.

• Ha igaz szeretetben találkoznak a szívek, nincs múlt, csak jelen s jövő!

• Az Isten kezében vagyunk! Megtérni nem késő az utolsó pillanatig…de az utolsó pillanattal már késő lészen!

• Sötétben, ha nincs az embernek tüziszerszáma, vagy ha van is, ázott, legtanácsosabb nyugodtan állani s várni a világosságot, amely egyszer biztosan eljő! Így van ez a testi s lelki világban egyaránt.