A gondolat teremti,
mozgásba hozza és megsemmisíti a dolgokat. Mindenki azzá válik, amit gondol
magáról. Amiben hiszünk, azt megteremtjük az életünkben.
A
magasabb rendű én
Éppúgy, ahogy van egy
„mindennapi” énünk, amely működteti a testünket és éli a földi életét, létezik
egy „ magasabb rendű önvalónk” is, amely spirituális szinten van jelen.
Ez az „én” a létezésünk örökkévaló, testetlen formája: az isteni
lényegünk, a magasabb rendű tudatosságunk székhelye, a spirituális önvalónk.
Akiknek halál közeli élményben volt részük, gyakran említenek egy fényes
alagutat, amelynek a végén várt rájuk valaki. Ez a „valaki” legtöbbször
magasabb rendű énjük, amelyet nem mindig ismernek fel, mert többnyire úgy
jelenik meg, mint „szellemi vezetőjük”, vagy előfordulhat, hogy valamely
spirituális vezető alakját ölti fel.
Minél többször lépünk kapcsolatba a magasabb rendű önvalónkkal, annál
inkább kifejleszthetjük magunkban a spirituális tudatosságot, és annál nagyobb
védelem alatt állunk fizikai és lelki szinten.
Ameddig földi életünk
tart, addig fizikai szinten is élnünk kell, hiszen eleve nem lennénk itt, ha
már nem kellene semmit megtanulnunk, vagy nem lennének elvégzendő feladataink.
Ha egyszer „megtanultuk” a leckénket, akkor a lelkünk felszabadul majd a
fizikai létezés korlátai alól, és más létsíkokra fog távozni.
Meditáció,
mantragyakorlás és különböző szertartások, szellemi gyakorlatok segítségével
kapcsolatba lehet lépni a magasabb rendű énnel.
Eközben viszont
fontos, hogy ne veszítsük el a földi léttel való kapcsolatunkat sem. A saját
testünkben kell szó szerint „megtestesíteni” magasabb rendű énünket, úgy nem
megy, ha közben megfutamodunk a fizikai valóságtól, és a spiritualitásba
próbálunk menekülni.
Azzal sem jutunk
sokra, ha túl erényesnek próbálunk látszani, olyannak, aki mindig a szeretetről
és a fényről beszél, az élet többi aspektusát viszont teljesen elfojtja magában.
Az elfojtott
tartalmak előbb-utóbb nagy energiával a felszínre kerülnek, ami bizony nagy
pusztítással járhat.
Csak akkor tudjuk valójában működtetni spirituális energiáinkat, ha
egységben él bennünk a fizikai, az érzelmi, a mentális és a spirituális
részünk.
A gondolatok ereje
Ezen a bolygón a gondolatoknak van a legnagyobb hatalmuk.
A gondolat teremti, mozgásba hozza és megsemmisíti a dolgokat.
Bárcsak megértenénk,
mi emberek, hogy mekkora ereje van a gondolatnak, mert akkor teljesen meg tudnánk
változtatni a világot.
Ha valóban elhinnénk,
hogy mindenki azzá válik, amit gondol magáról, akkor a
valaha létezett legtökéletesebb lényekké válhatnánk.
A gondolat tehát a „lelki fegyvertárunk” nagyon hatásos eszköze.
Amiben hiszünk, azt képesek vagyunk életre kelteni.
Épp ezért, az a
lehető legnagyobb védelem számunkra, ha hiszünk önmagunkban. Ha a lelkünk
mélyén tudjuk azt, hogy semmi sem okozhat nekünk bántódást, akkor tökéletesen
védettek vagyunk minden hatással szemben.
Ha egyszer
megértjük, hogy a gondolatok is „létezők”, akkor többé nem okozunk fájdalmat
általuk sem magunknak, sem másoknak. Egy adott gondolatformát egy erőteljesebb
gondolattal legyengíthetünk.
Bizonyos emberek
sokkal érzékenyebbek mentális síkon, mint mások. Bizonyára mindenkinek volt már
olyan élménye, hogy egyszer csak megjelent a fejében egy gondolat, ami nem a
sajátja volt, hanem a külső áramlatokból átvette valakitől.
Vannak, akiket folyamatosan „bombáznak” más emberek gondolatai, míg másoknál
ilyesmi csak ritkán fordul elő. Ennek gyakorisága az aura nyitottságától függ.
„Gondolatmezőnk”
áteresztőképessége és hitrendszerünk határozza meg, mennyire leszünk
kiszolgáltatottak a lelki támadásnak.
Az átoknak
ősidők óta hatalmas ereje van.
Mindenkiben, aki
átkozódik – még ha nagyon enyhe kifejezéseket használ is – ösztönösen
megjelenik egyfajta nyugtalanító félelem.
Épp ez a félelem, ez az ösztönös reakció az, ami működésbe hozza az
átkot.
A lényünk
egy része elhiszi, és ezzel megteremti a következményeket.
Ezért van azoknak
a szerencseleveleknek, amelyekben azokkal fenyegetőznek,
hogy ha nem küldjük tovább az ismerőseinknek,, akkor a legkülönbözőbb
szerencsétlenségek fognak velünk történni, olyan erőteljes hatása.
Amikor megkapjuk a
levelet, és elolvassuk, akkor nem vesszük komolyan, hanem összegyűrjük, vagy
kidobjuk a levelet a szemétbe.
Aztán néhány nap
múlva, amikor kisebb bosszúságok érnek bennünket, eszünkbe jut a levél.
Elkezdünk azon
gondolkodni, hogy vajon az okozta –e a kellemetlenségeket, és egyszerűen azzal,
hogy teret engedünk a kétségeinknek, máris erővel ruházzuk fel.
Így lassanként
átalakul a hitrendszerünk, és hiába érvel racionális énünk, hogy nem lehet
felettünk hatalma a levélnek, valahol a lelkünk mélyén ezzel ellenkező
információ tárolódik, és mindig az kerül a felszínre, amikor megérkezik a
következő ilyen témájú levél.
Lehet, hogy
racionális énünk ne hisz ebben, de van valami bennünk, aminek sikerül ezt
megcáfolnia.
Ezek után pedig egyre
inkább tétovázva gyűrjük össze a következő levelet, mert „horogra akadtunk”,
hitünk rabjává váltunk.
Az átok és a
lelki támadás képes „kikerülni” racionális érveinket, és egy ősibb, intuitívabb
szinten jut el hozzánk.
Épp ezért attól még,
hogy nem tudunk arról, hogy valaki megátkozott minket, átélhetjük azt a
félelmet, vagy azokat a fizikai következményeket, amelyeket az átok okoz.
Alapvetően még külső
„forrásra” sincs szükségünk, mivel saját félelmeink maguktól idézik elő ezeket
a következményeket, hiszen, amiben hiszünk, azt megteremtjük.
Ezeket az
irracionális hiedelmeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk!
Nem lehet
kényszerrel megváltoztatni azt, amiben hiszünk.
Ezt a mély
hitet egyébként az őseinktől örököltük, és mélyen beleivódott a
tudatalattinkba.
Azonban
finoman, lépésről lépésre „átprogramozhatjuk” régi hiedelmeinket.
Vannak olyan
szertartások, amelyek segítségével már az őseink is „sakkban tudták tartani”
ezeket a félelmeket és babonákat. A katolikusok például keresztet vetnek, hogy
elűzzék a gonosz erőket, az egyiptomiak pedig védekezés céljából a mai napig
viselik a „Hórusz szeme”- szimbólumot.
Amikor engedjük elhatalmasodni kétségeinket és félelmeinket, akkor
kiszolgáltatottá válunk saját és mások negatív gondolatainak és rossz
szándékának.
A szülők gyakran „beprogramozzák” a
gyerekbe, hogy rosszak, haszontalanok, csúnyák és kevésbé jók, mit a
többiek, később pedig csodálkoznak, hogy a gyermekükből csavargó lett, aki öreg
néniket támad meg, hogy aztán a rabolt pénzből drogot vegyen.
Saját
magunkkal is ugyanezt tesszük.
Van néhány meggyökeresedett véleményünk magunkról, amely a
tudatalattinkban tárolódik, és folyton aláássa a próbálkozásainkat.
„Ezt nem érdemlem meg” , „Nem vagyok képes rá” , „Sosem leszek ilyen és
olyan” – az ezekhez hasonló mondataink biztosítják számunkra,
hogy tényleg nem leszünk képesek elérni a kitűzött célokat.
Ha folyton azt
kérdezgetjük, hogy „Miért történik mindig ez velem?”, akkor esély sem adunk
annak, hogy másképp alakuljanak a dolgaink.
Ahogy Richard Bach
mondta: „Ha a gondolataiddal folyton >>alátámasztod<< a
korlátaidat, akkor azok valóban korlátozni fognak.”
Amiben
hiszünk, azt megteremtjük az életünkben.
Az a szimpla
gondolat, hogy „Ő erősebb nálam”, lehetővé teszi a másik fél számára, hogy
lelkileg uralkodjon rajtunk.
Nem kell
rosszindulatúnak lenni ahhoz, hogy valakiről megjegyezzük: „Te szegény,
szerencsétlen…”, és ha elég gyakran ismételgetjük, akkor előbb-utóbb el fogja
hinni magáról, és valóban, szegény, szerencsétlen lesz, aki ki lesz
szolgáltatva a külső körülményeknek.
Ha viszont a lelke
mélyén azt gondolja magáról, hogy a kezében tartja az életét, és hatalma van a
dolgai felett, akkor egy éjszaka leforgása alatt gyökeresen megváltozhat az
élete, a helyzete.
Ha tehát, meg
tanuljuk uralni a gondolatainkat, és arra törekszünk, hogy pozitívan
gondolkodjunk, akkor ezzel megteremtjük a saját védelmünket. ( Ezt türkiz
alkalmazásával növelhetjük, mivel ez az ásvány segít a pozitív gondolatok
előidézésében)
Ettől hatékony a kreatív vizualizációs technika is. Az
eredményt a koncentrált gondolatforma hozza meg, amit a képekbe belevetítünk.
A képek tehát pusztán
a szándékunk „összegzéseként” jelennek meg.
Ezért fontos, hogy
„úgy tegyen, mintha látna” , akkor is, ha Ön nem vizuális típus. Ha átéli a
folyamatokat, a belső hangjára figyel, úgy viselkedik, mintha látná, amit
a vizuális típusok látnak, és ha meg van Önben a szándék, akkor a gondolatok
hatással lesznek a hitére.
Ezzel ellentétes
irányú folyamatokat indítanak el a „lelki támadók”.
Tudattalanul vagy
tudatosan a neheztelésükre, haragjukra, haragjukra, a neheztelésükre koncentrálnak,
ez a gondolatforma pedig, képletesen nézve, lelki szinten „nekiront” az
áldozatának.
Ha az áldozat
semmilyen védelem alatt nem áll, akkor ez a gondolatforma rettenetes erővel
robbanhat be a tudatába.
Azonban, ha
határozott védelem alatt áll, akkor a környezetében élőkre csapódhat át a
negatív hatás.
Amikor megerősíti
lelki védelmi rendszerét, mindig az legyen az első gondolata, hogy „meg tudom
tenni, elég erős vagyok hozzá”.
Ha
észreveszi, hogy kétségei merülnek fel ezzel kapcsolatban, akkor álljon a tükör elé
olyan közel, amennyire csak lehet, és nézzen saját magával farkasszemet.
Nézzen a lehető
legmélyebbre „önmagában”, hiszen a szem a lélek tükre, és rajta keresztül
eljuthat a magasabb rendű energiához. Mondja ki határozottan és hangosan, „meg
tudom tenni, meg van hozzá az erőm”.
Addig ismételje ezt,
amíg valóban elhiszi, amit mond. Az elméje követni fogja ezt az
utasítást.
Semmisítsen
meg minden kósza gondolatot, ami úgy kezdődik, hogy ”igen, persze, de…”.
Ezt egy gondolatbeli
lézerpisztoly segítségével teheti meg. És hogy honnan vehet ilyet?
Egyszerűen csak ki
kell gondolnia, és máris létezni fog.
Ezután már csak annyi
lesz a dolga, hogy ráirányítsa kétséget ébresztő gondolataira, és
„megsemmisítse” azokat.
Ha hisz önmagában, akkor ezt is képes megtenni.
Arra azért ügyeljen, hogy ne váljon önzővé vagy fásulttá.
Mivel a
dolgok magukhoz vonzzák a hasonló rezgésű dolgokat, könnyen célpontjává válhat
egyes „hatalmi harcoknak”.
Sokkal jobb, ha megőrzi a szerénységét. Ha hisz önmagában és abban, hogy képes
megvédeni magát, akkor szert tehet alapvető önbizalomra, de az semmiképpen ne
csapjon át fellengzős önteltségbe.
Rugalmasnak kell
maradnunk, mert ha túlzottan merevvé vagy önteltté válunk, akkor a
gondolatainkkal olyan embereket vonzzunk majd magunkhoz, akik szintén merevek
és gőgösek.
Ők is mindent ”jobban
tudnak” majd, mert az önelégültségünk vonzza a hasonlóképpen önelégült
embereket, ezzel pedig kezdetét veszi egy láthatatlan küzdelem a lelki síkon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése