Számtalan
felébredés hintázó bölcső mélyében,
ahogy
ringatva alszom, s ringatva ébredem.
Néha
sírok, ha fáj, amit nem ismerek még,
hogy
elfeledhessem azt, ami nem vagyok többé:
Csend,
ha szólni kell és zaj,
amit,
ha hallasz csak tör kifelé,
hogy álcázza azt, ami lenni akar.
hogy álcázza azt, ami lenni akar.
A Nap
viaszszárnyaim olvasztja szét,
a test
visszahanyatlik,
hogy
árnyékából legyen új remény,
s
egy szebb nap, hogy kezed kezemhez ér.
2010. július 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése