Csak
a szeretet az, ami szívemből fakad,
nincs
semmi más, ami erőt ad,
ha
nincs hová hajtanom fejem
a létem
elmerül.
Az
ölelés, mint vad zuhatag
mossa
a partot,
a könnyet,
a fájdalmat magából ontja.
Ó,
megrendült világ!
Hol
az eddig és hol a ne tovább!?
Tüzes
kard égeti szét, ami gyakran úgy fáj,
s leszel-e
még, ki valaha voltál?
2010. május 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése