Sok
kis lépés szalad az úton,
egymás
nyomában csak úgy rohannak,
s én
magam elé teszek párat,
nézd
csak, hogy száguldanak!
Nagy
erő mely hajtja őket,
ó,
az élet mily kecses!
Észrevétlenül
elsurran,
s
én halálban ébredek.
Apró
lábakkal táncol az élet,
ami
hatalmas, talajba süllyed,
szárnyalni
szeretne az ember,
de
saruit mégis félti
elajándékozni
annak,
aki
őt táncolva kéri.
Az
égi úton mégis táncba szökken,
vágyat
gyújtva a megtört szívekben,
fénnyel
úszhat már a szivárványban,
fátylon
túl tekinthet az ember a világra.
2009. január 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése