A depresszió egy pszichológiai betegség, ám a lélek sötét
éjszakája egy beavató jellegű spirituális megpróbáltatás.
Ama édes éjszaka egy titok volt. Senki se látott engem, És
én sem láttam senkit. Nem volt fény, nem volt útmutató, Csak a szívemben
lángoló.
- KERESZTES SZENT JÁNOS
Egyszer vagy másszor szinte mindenkivel előfordul, hogy
bánattal, megpróbáltatásokkal, veszteséggel, reményvesztettséggel vagy
kudarccal teli időket kénytelen megélni, melyek oly nyugtalanítóak és tartósak,
hogy a lélek sötét éjszakájának is nevezhetnénk őket. Ha legfőbb életcélod az
egészség, akkor valószínűleg hamarjában túlesel a sötétségen, de ha az élet
értelmét, önnön jellemedet és lényed igaz valóját keresed, akkor felismerheted
a sötét éjjelekben számodra rejlő értékes ajándékokat.
Manapság ezen tapasztalások legtöbbjét egyszerűen csak
depressziónak bélyegezzük, de nem minden árnyas éjszaka depresszióval teli,
ráadásul a világ – objektivitást hangoztatva – szeret távol maradni minden
olyan dologtól, ami az élet értelmének kérdését feszegeti. Épp ezért itt az
ideje, hogy egy egészen más módon közelítsük meg ezt a teljesen hétköznapi
élményt, mert csak ezáltal tanulhatjuk meg másképp is kezelni azt. De, és erre
már rögtön az elején felhívnám a figyelmet, a kérdés roppant szövevényes és
titokzatos, ezért mélyrehatóan kell vizsgálnod önmagadat, hogy észre vedd,
hogyan válhat életed egy mélyen megrázó epizódja az önátlényegítés egy becses
pillanatává.
Minden emberélet fényből és sötétségből, boldogságból és
boldogtalanságból, életerőből és sorvadásból áll össze. Minden változékonyság
és különbözőség kútfője az, ahogyan eme hangulatváltozásokat szemléled. Vajon
az önámításba és a kínzó pótcselekvésbe burkolod magad a valóság elől? Vajon
hagyod, hogy klinikai eset légy, és depresszióssá válsz? Vagy megnyitod szíved
a misztika előtt, mely éppoly természetes, mint a Nap és a Hold, a nappal és az
éjszaka, vagy a nyár és a tél?
Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor már minden
bizonnyal túl vagy a lélek néhány sötét éjszakáján, hacsak nem éppen most is
egyben vagy. Lehet, hogy nehéz a házasságod, problémás a gyereked, vagy esetleg
konok mód kitartó rossz hangulat ejtett rabul. Lehet, hogy kedvesed vagy valamely
szülőd elvesztését gyászolod. Talán megcsalt a szeretőd, átvágott az
üzletfeled, vagy válni készülsz. Néhány ember számára ezek megoldandó problémát
jelentenek, míg másoknak sajnos csak a reménytelen kétségbeesés forrását. A
lélek igazi sötét éjszakája nem csupán felszínes kihívás, hanem egy olyan
folyamat, amely kiszakít a hétköznapi életed nyújtotta élvezetekből. Egyszerre
egy külső esemény és egy benső hangulat, mely gyökerestől bolygatja fel lényed
legbenső voltát. Ez nem pusztán egy érzés, hanem tényleges lényed felszakadása,
amelyből nem lehet egykönnyen kikecmeregni.
A sötét éjjel nem feltétlenül olyan, mint a depresszió
érzése. Egy hosszantartó betegség vagy problémás házasság során lehetsz
gondterhelt, de az nem depresszió. Ugyanakkor a klinikai depresszió könnyen
válhat sötét éjszakává. Bárhogy nevezzük is, az élmény téged foglal magába,
olyasvalakit, akinek múltja, vérmérséklete, emlékei, érzelmei és gondolatai
vannak. A depresszió egy címke és egy tünet, míg a sötét éjszaka egy sokatmondó
esemény. A depresszió egy pszichológiai betegség, a lélek sötét éjszakája
viszont egy spirituális megpróbáltatás.
A legtöbb ember azt hiszi, hogy életének legfőbb célja
megoldani problémáit és boldoggá válni. De a boldogság a legtöbb esetben az
érzékek tünékeny örömeit jelenti, amelyek semmilyen szinten sem oldják meg
problémáinkat. Az élet célja az kellene legyen, hogy többé váljunk annál, mint
amik most vagyunk, jobban odafigyelve az emberekre és a minket körülvevő
életre, mert így valóban élhetnénk életünket. Ez talán közhelyesen hangzik,
mégis, a legtöbb ember pont az élet elkerülésével tölti leginkább idejét. Félnek
átadni magukat az élet természetes folyásának, minek köszönhetően életerejüket
a becsvágy, a szenvedélybetegségek és a pótcselekvés medrébe öntik, amitől az,
magától értetődően, nem nyújt számukra semmi értéket. A sötét éjszaka,
bármilyen ellentmondásosnak tűnjék is, valójában az élet fényére akar újra
kivezetni minket. Lebontja az életet annak legelemibb alkotóira, és elindít
bennünk egy új összeillesztést.
A sötét éjszaka olyan, mint Dante elszenderedése, miközben
letér ösvényéről és önmagáról megfeledkezve betéved egy barlangba. Olyan, mint
mikor Alíz belepillant a tükörbe, majd keresztülsétál rajta. Olyan, mint a
viharos tengeren hánykolódó Odüsszeusz, vagy az evező nélkül sodródó Trisztán.
Nem te választod magadnak tudatosan saját sötét éjjeledet. Ezt csak úgy kapod.
Ez a te kötelességed, melyet meg kell fejtened, majd sarából ki kell mosnod a
benne lévő aranyat.
Alighanem többet tudhatsz meg lelked mélységeiről a
fájdalmas és zavarodott időkben, mint a kényelem óráiban. A sötétség és az
elragadó örvénylés egyfajta módon felélénkíti a képzelőerőt. Olyan dolgokra is
fényt derítenek, melyekről egyébként talán tudomást sem vennél. Az érzelmek és
gondolatok egészen más spektrumára válsz érzékennyé. Érzéseid és gondolataid
minden határt áthágó szélsőségeit tapasztalod meg, és olyan dolgokat tanulsz,
amelyeket észre sem vennél a rend és a ragyogás pillanataiban.
A lélek sötét éjszakája egyáltalán nem különleges vagy
ritka. Az élet természetes része, melyből legalább annyit gyarapodhatsz, mint a
hétköznapi életszakaszokból. Csak nézz körül barátaidon és ismerőseiden: az
egyik válik, a másik édesanyja halálos beteg, egy gyermek súlyosan megsérült
egy balesetben, másvalaki nem kap munkát. A legtöbbjük letört és furcsamód
viselkedik. Ráadásul mindez csak a saját életünk alapján ma összeírható lista,
amibe még bele sem vettem a világban zajló háborúkat vagy a fenyegető
terrorizmust. Mindezek egyfelől félelmet váltanak ki belőlünk, ugyanakkor a
felfedezés és a tapasztalás lehetőségét is kínálják.
Ha minden erőddel megpróbálsz eliszkolni önmagad sötét
éjszakája elől, akkor mindenképpen elmulasztod az általa feladott leckét, a
vele járó jelentős változásokkal együtt. Bátorítani szeretnélek: lépj be önnön
sötétségedbe, minden erőddel és értelmeddel, mert teljesen újszerű látásmódot
alakít ki önmagadról, amely újraértelmezi önértékelésedet, önazonosításodat.
Lehet, hogy a folyamat forrása kívülről érkezik: bűnözés, nemi erőszak,
abortusz, megcsalatás, üzleti gondok, túszejtés vagy terrorcselekmény
formájában, de ennek ellenére magunkban kell felfedeznünk az új erőforrásokat,
és egy új életszemléletet. Nem az a célunk, hogy megfejtsük a sötét éjszakát,
hanem hogy gazdagodjunk általa.
Utunk kellős közepén egy sötét erdőben találtam magam.
Letértem az egyenes ösvényről. Nem könnyű beszélni róla: oly áthatolhatatlan,
vad és rögös volt az erdő, hogy még most is elfog a félelem, ha csak rá
gondolok... Nem tudok értelmes magyarázattal szolgálni, hogy hogyan keveredtem
bele. Rögvest álmossá váltam, mihelyst letértem a helyes ösvényről.
Dante: Isteni színjáték, Pokol, Első ének
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése