Bhaja Govindam, vagy más néven Moha Mudgaram. Ez utóbbi cím
jelentése: Fegyver, amivel a tévedés és káprázat elpusztítható. Minden egyes
versszak egy-egy lépcsőfok, ami feljebb viszi az embert Istenhez.
A nyelvtan nem véd meg,
ha itt a halál ideje.
Ó bolond! Szomjad a vagyonra hagyd el,
szenteld gondolataid a Valóságnak.
Elégedj meg azzal, amit a múlt tettei adtak.
A káprázat tengerébe ne fojtsd magad,
A nő keblét, köldökét nézve feltámadó
féktelen vágyban, szenvedélyben.
Ezek csak a hús változó formái.
Tartsd ezt mindig eszedben.
Az ember élete oly bizonytalan,
Mint a lótuszlevélen reszkető esőcsepp sorsa.
Tudd, hogy az egész világ
A betegség, önzés és bánat prédája marad.
Míg az ember képes a családját fenntartani,
Érzi a vele élők szeretetét.
De senki sem törődik vele,
egy szót sem szól hozzá,
Ha teste az öregkorba lép.
Míg él, kedvesen érdeklődnek
hogyléte felöl családtagjai,
de ha a lélek elválik a testtől,
még társa is félve fut a holttól.
A gyermekkor elvész játékokat játszva.
Az ifjúkor elvész nőkhöz ragaszkodva.
Az öregkor a múltról gondban múlik.
De alig akad, ki Istenben (Parabrahman) akar elmerülni.
Ki a társad? Ki a fiad?
A lét (Samsara) oly különös.
Kié vagy? Honnan jössz?
Testvérem, ezen az igazságon tűnődj.
A jó társaság függetlenséget hoz,
A függetlenség megment a káprázattól,
És állandósághoz vezet.
Az állandóság hozza a Lélek Szabadságát.
Ha az ifjúság elszállt, mi a jó a szenvedélyben?
Mit használ a víz nélküli tó?
Ha a vagyon elszállt, hol vannak a rokonok, barátok?
Hol a lét tengere, ha ismered az Igazságot?
Ne hencegj vagyonnal, baráttal, ifjúsággal.
Egyetlen percben elveszítheted.
Légy szabad a csalóka világtól,
Ragaszkodj az időtlen Igazhoz.
Napfény és sötét, alkony és hajnal,
Tél és tavasz jön-megy csupán.
Csak az idő játéka az élet, elfogy.
A vágyak vihara nem hagy el.
E 12 verset a mindentudó Shankara mondta
Ki imádott, mint maga Isten lába, A nyelvtant tanulmányozónak.
Ó bolond ember! mit ér elmerülni
a vagyongyűjtés gondolatában?
Senki sincs, ki vezessen?
A három világban csak egy van,
mi megment a létezés óceánjától (samsara).
Szállj be gyorsan Isten csónakjába (satsangh - jelenlét).
Sok van, ki fonott hajjal jár,
Sok, ki borotvált fejjel,
másnak haját kitépték;
Némely sáfrányszínbe öltözik,
Megint más másba - de mind csak kenyérért.
A látott Igazságot feltárják előttük,
Mégis, a bolondok nem látják.
Az erő elhagyta az öregember testét;
Feje kopasz lett, ínye fogtalan, mankó a támasza.
Ragaszkodása mégis erős,
szilárdan kapaszkodik gyümölcstelen vágyaiba.
Nézd csak a hazugot, ki ülve
mellét a tűzzel, hátát a nappal melegíti;
éjjel összegömbölyödik, a hidegben;
koldus ételét keze csészéjéből eszi
és a fa alatt alszik.
Mégis, szíve nyomorult báb
A szenvedély markában.
Van, ki Gangasagarba megy, böjtöt tart,
Gazdagságát jótékonyságra áldozza!
Mégis, bölcsesség hiányában,
nem nyerhet szabadságot, száz élet után sem.
Legyen szállásod templomban, vagy fa alatt,
Viselj őzbőrt ruhádként, aludj földágyon.
Hagyj el minden ragaszkodást, mondj le kényelemről.
E lemondással (vairagja) megáldva,
megszűnhet elégedettséged?
Lelhetsz élvezetet jógában vagy ételben,
Ragaszkodhatsz, vagy lehetsz független.
De csak kinek Isten (Brahman) az állandó élvezet
Léphet a boldogságba, senki más.
Olvasd csak egy kicsit a Gítát,
Igyál egyetlen cseppet a Gangesz vizéből,
Imádd Govindát (murari) csak egyszer.
Yámával nem kell többé veszekedned.
Újjászületés, halál, és megint
Újjászületés az anyaméhben!
Valóban nehéz a lét határtalan óceánját átszelni.
Ó Isten (Murari)! Válts meg kegyelmed által.
A szerzetes nem lát hiányt ruhában,
Míg az úton rongyokat talál.
Megszabadulva bűntől és erénytől, előre megy.
Ki Istennel él, boldog, tiszta és folttalan,
Mint a gyermek, és mint ki mámoros.
Ki vagy? Ki vagyok? Honnan jöttem?
Ki anyám, apám? Tűnődj ezen,
Nézz mindenre, mint lényegtelenre,
Tekintsd a világot, mint hasztalan álmot.
Benned, bennem és mindenütt, nem más, mint Isten (Vishnu) él.
Haragod, türelmetlenséged értelmetlen.
Ha Isten (Vishnu) helyzetét hamar elérni vágysz,
Samabhava (Tiszta Úr) legyen veled mindig.
Ne vesztegesd erőd, hogy szerelmet nyerj,
Barát, rokon, gyermek elleni harcban.
Lásd mindenkiben önmagad, és teljesen
Szabadítsd meg magad a kettősség érzésétől.
Hagyd el a vágyat, haragot, elvakultságot,
Kapzsiságot. Gondolkozz Igaz természeteden.
Bolondok, akik vakok önmagukra.
Pokolra vettetnek, és vég nélkül szenvednek.
Újra és újra mondd a Gítát,
elmélkedj Vishnu Úr felöl szívedben,
énekeld ezer dicsfényét.
Élvezd a nemességet és szentséget.
Vagyonod oszd szét jótékonyan
a szegénynek, szükséget szenvedőnek.
Aki enged a vágy élvezetének
Testét a betegségek prédájára adja.
Bár a halál mindennek véget vet,
Az ember nem hagyja el a bűnös utat.
A vagyon nem jólét, igazán nincs benne öröm.
Töprengj ezen mindig.
A gazdag még saját fiától is fél.
Ez a vagyon átka mindenütt.
Szabályozd légzésed (pranas),
Maradj független a külsö hatástól,
Tégy különbséget Valóság és múlandó között.
Énekeld Isten szent nevét,
Csendesítsd le nyugtalan elméd.
Óvatosan, rendkívül óvatosan végezd a gyakorlatot.
Ó hívő, ki a Mester Lótuszlábát imádod!
Szabadulj meg hamar a világtól (samsara).
Fegyelmezett érzékek, irányított elme segítsenek,
Akkor megtapasztalod a szívedben lakozó Urat!
Az ostoba nyelvészeknek,
kik elvesztek a nyelvtanban,
megtisztítva szűk látásukat,
Shankara tanítványai megmutatták a Fényt.
Nincs más út, mint az Úr nevének éneklése,
Hogy átszeld az élet óceánját."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése