Hol a szó, mely beszél?

Derű – ború, s oly búsak a fák,
napsütés – eső, nincsen maradás.
Pacsirták dala ködbe vész,
hol a szó, mely beszél?!
Hiába kerestem,
mégsem találtam…
A fejemben zúg az erdő,
a szívemben patakcsobogás.
Visszhang a hegyek mögül:
Nincs... nincs... nincs…
Nincsen maradás.

Egy igaz szó csupán,

egy szelíd pillantás,

Te csak hívón ints felém,
és visszajövök hozzád.

2010. szeptember 21.