élet

élet

2015. január 24., szombat

Szabadulj ember!

Ki az, kinek hangja érinti a csillagokat?
Ki merészel alázat és hűség nélkül
kopogtatni ott, hol a fény érdem?
Igyekezet, sietség, csukott szemek,
szeplőtlen ébredésre vár a lélek.
Előre, bátran, nosza!
A fegyver, ím, láss csodát: A szeretet.
És nélküle hova,
de hova zengnek a szavak,
melyeknek léptei csak árnyként fénylenek.
Szabadulj ember, ne építsd a gátakat!
Kanalad mélyebbre úgysem ér,
mint tudatod tudattalan széle.
Nyiss ablakot!
Kezdetnek elég egy kicsi rés,
érintsen a Hang, s érintsen a Szó,
a Kéz érintsen, az áldott, és alkotó!

2008. március 9.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése