élet

élet

2015. január 24., szombat

Bárcsak teret nyerne a ragyogás!

Az időtlen időben nyújtom a karom a fény felé,
Bárcsak teret nyerne a ragyogás!
Csak lehullik már lassan ez a kar,
s nem takarja többé a Napot.
De ott, hol két világ ér össze,
a kozmosz ősi rejtekén:
Benned hullnak alá a régi
és gyúlnak fel újabb csillagok.
Világosság legyen a reggeled,
világosság legyen az utad,
melyen forrik minden lélek,
és tüzesen izzik a vér.
Nem számít, mit teszel,
a cél megadja az irányt,
legyen bár ólomkatonás nehéz.
Bárcsak teret nyerne a ragyogás!

2014. november 19.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése