Az
időtlen időben nyújtom a karom a fény felé,
Bárcsak teret nyerne a ragyogás!
Bárcsak teret nyerne a ragyogás!
Csak
lehullik már lassan ez a kar,
s nem takarja többé a Napot.
s nem takarja többé a Napot.
De
ott, hol két világ ér össze,
a
kozmosz ősi rejtekén:
Benned
hullnak alá a régi
és
gyúlnak fel újabb csillagok.
Világosság
legyen a reggeled,
világosság legyen az utad,
melyen forrik minden lélek,
és tüzesen izzik a vér.
világosság legyen az utad,
melyen forrik minden lélek,
és tüzesen izzik a vér.
Nem
számít, mit teszel,
a cél megadja az irányt,
legyen bár ólomkatonás nehéz.
Bárcsak teret nyerne a ragyogás!
a cél megadja az irányt,
legyen bár ólomkatonás nehéz.
Bárcsak teret nyerne a ragyogás!
2014. november 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése