Hiszed-e még, hogy történnek egyszerű csodák,
hogy teljes szívvel megélhető a nem múló varázs?
Visszaadható-e fénye az égboltozatnak,
ha kihunynak a csillagok, s az ember egyedül marad?
Lesz-e még parázs, mi lángra gyújtható,
van-e szerelem, mely nem rabságban fogolyként tartható?
Van-e égi tűz, mely lelkedben új reményt csihol,
ha a régi kapuk záródnak és nincs még biztos kiút?
Lesz-e még új irányt adó magasztos igazság?
Szabadságod-e a teremteni vágyó belső akarás?
Van-e elengedés, őszinte mély megbocsátás?
Vezércsillagod-e az isteni szent ősi belátás?
Mi múltad nehézségeként határokat támaszt,
van-e benned tisztulást igénylő erős határozat?
Hallod-e lelked kertjében a kegyelem szavát?
Érzed-e a vétségek megbánó fohászát?
Látod-e a mélység magasságos voltát,
az Öröknek a világban tükröződő képmását?
Tengervíz cseppjében a teljes tenger ízét,
erdők fáiban a tündék sugárzó zenéjét?
A csend szavak nélkül is teljes,
a beszéd lelki tartalom nélkül üres.
S ha nincs több kapaszkodó, csak világomlás.
Kérdezd méltón a végtelent: Most hogyan, hogyan tovább?
2021. április 12.
