Talány

A lètünk vègtelen,
vagy megfoghatatlan káprázat csupán?
Az időben foglyul ejtett láthatatlan örökkèvalóság,
vagy megismètelhetetlen parány?
A visszatèrő percekbe tekert újjászületett múlandóság?
Ugye, ami ismètlődik sem lehet ugyanaz mindig?
Ès a pillanat?
Ugye nem lehet csak szüntelen változás?
Voltunk, vagyunk, leszünk örökkè,
üdvhozó vèges, vègtelen, újraélt nagy találkozás!

2019. december 13.

Szöktetés

Messze,
messze lenni
a világ zajától távol,
valahol a csillagok között.
Nem,
nem tèrni vissza.
Nem hiányozni,
nem kèrni,
nem szólni:
Egy villanásban kioldódni,
úszni a mágikus áramlatok fölött.
A tèr vègtelenje az örökkèvalóra vár.
Hagyni az árnyakat, korokat elvonulni,
időkerèk forgásából szabadulni:
Angyalok serege szöktet már.
Èteri szálak hìvása lüktet,
lángra kap újra az apró parázs,
pillanatok alatt változik az èlet,
szűnik meg oly sok fogva tartó árny.
Bár a vèrben millió tűzszikralèny èg,
búcsút intve egyszer a földi lètnek,
feloldódunk, mint illanó varázsbuborèk.

2019. szeptember 7.