Kőkemény
az a szív, melyet sok veszteség ért,
nem
hagyja magát szeretni, bár eledelt kér.
Ember
az emberből így gyakran él és eszik,
de
lehet ember embernek gyógyír vagy méreg is.
Ez
a természete a múlandóságnak,
aki
ebben éli vágyát, része csalódásnak.
De
van egy másik benned, ki rád vár, míg felébredsz,
hogy
időtlenné tegye a kapott fényerődet.
Kemény
a szív, ha béke nincs benne,
égi
tűz izzít át, hogy lényed ezt meglelje.
Mágus
vagy, egy lehullt csillagszellem,
világodban
sötét éppúgy, mint világosság terem.
Szemeid
előtt van minden nagy varázslat,
öntudatod
fénye oly tisztán ragyoghat.
Az
élet nem a test, az elme vagy a lélek,
az
élet egy erő, mely átizzít majd elbocsájt téged.
Nem
birtokolható, olyan, mint egy kabát,
ha
megfelelő emberére lel, ingyen adja oda magát.
Igazán
szabaddá csak akkor válhatsz,
ha
az alacsony térségeket magad mögött hagytad.
Aminek
teret adsz, az lesz benned élő,
bevonzod
mindazt, miből építed a jövőt.
Bár
mégis oly sokszor a fájdalom gyötör,
rakd
le a terhet, hisz vár rád még sok gyönyör.
Benned
a ragadozó, benned a harcos,
önmagaddal
kell mindvégig harcba szállnod.
Nyisd
hát meg a szíved, de ne higgy senkinek,
az
igazság felépít, de változik szüntelen.
Vedd
észre magadban, de ne higgy nekem sem,
s
rájössz: mindenki hazudik, hogy ismét igaz legyen.
2017. január 21.
