Látszatvalóság

Nem az vagy, akinek látnak!

Ajándék testedben:
Kibontani jöttél valódi önmagad.

Csodáld a mindenség színes álruháját.

Lásd mindenben a sugárzó erőt: Ez ölel át.

De vigyázz! Szintén ez érint, ha valami fáj.

Szeress! Csak ez marad.

Mit ér a pillanat, a látszat?

A szeretet időtlen!

Te a múlandóban élsz.

De Te vagy az is, aki belül marad,

ha kinn tombol a zord, hideg tél.

Melegséget adj!

Ha szemedből szikra pattan,

lángra ébred álmából a világ.

Csak ölelj, ölelj, ölelj!
És ne feledd, hogy a vég nem az utolsó,

máshol reményteli kezdet.

Ha nem hiszel nekem, csak emlékezz,

hol a vágy mely téged befelé vezet,
s hol a szív, mely örökké alkot,
de önmagában megteremthetetlen.

2016. október 9.